Heltai Jenő, 1913-ig Herzl Jenő (Pest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.) író, költő, újságíró, producer, dramaturg, Herzl Tivadar politikus, publicista és író unokatestvére.
Édesapja Herzl Károly terménykereskedő (megh. 1918), édesanyja Reich Jozefa volt. Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt, de megjelentek versei a Borsszem Jankóban, Magyar Szalonban, Ország-Világban és a Magyar Géniuszban is. Katonai pályára lépett, 1892-ben tartalékos hadnagy lett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Huszár Pufi színész esküvői tanúja volt 1909-ben.
Már 1900-ban titkárként, 1914-18-ban dramaturg-igazgatóként dolgozott a Vígszínháznál, 1918-tól az Athenaeum kiadó irogalmi igazgatója, 1916-tól a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke. Később, 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–1934-ben a Magyar Színház egyik igazgatója volt.
Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket („Kék tó, tiszta tó…”). Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű – többek között – sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást.
1903. augusztus 8-án Budapesten, a VIII. kerületben házasságot kötött Hausz (Hans) Valériával, Hausz Gyula és Schudomel Magdolna lányával. Házasságuk 1917-ben felbontatott. 1923. május 15-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Gács (Fröhlich/Frőhlich Ilona) Lillával, Frőhlich Vilmos és Klein Friderika lányával.
Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a Francia Becsületrenddel tüntették ki, 1948-ban pedig Kossuth-érdemrend (I. fokozat) elismerést kapott. A PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
86 éves korában, 1957. szeptember 3-án hunyt el.
Fontosabb művei:
Versek
Novellák
Regények
Színművek
Fontosabb művei:
Versek
- Modern dalok, 1892
- Kató, 1894
- Fűzfasíp, 1913
- Szabadság, 1945. május 1.
- Elfelejtett versek, 1947
Novellák
- Lou (Bp., 1900);
- Írók, színésznők és más csirkefogók (Bp., 1910);
- Scherzo (Bp., 1910);
- Színes kövek (Bp., 1911);
- A Tündérlaki lányok (Bp., 1914);
- Lim-lom (Bp., 1915);
- Papírkosár (Bp., 1927);
- Utazás enmagam körül (Bp., 1935);
- A gyilkos is ember (Bp., 1939);
- Ismeretlen ismerősök (Bp., 1943);
- Ötven elbeszélés (Bp., 1946);
- Színes kövek (elbeszéléseinek gyűjteményes kötete, Bp., 1957).
Regények
- Hét sovány esztendő (Bp., 1897);
- Az utolsó bohém (Bp., 1911);
- Family Hotel (Bp., 1913);
- VII. Emmánuel és kora (Bp., 1913);
- Jaguár (Bp., 1914);
- A 111-es (Bp., 1920);
- Álmokháza (Bp., 1929).
- Ifjabb (Bp., 1931).
Színművek
- Az asszony körül (Bp., 1903);
- Naftalin (Bp., 1908);
- Az édes teher (Bp., 1909);
- A masamód (Bp, 1910);
- Arcok és álarcok (Bp., 1925);
- A néma levente (Bp., 1936);
- Az ezerkettedik éjszaka (Bp., 1939);
- Lumpácius Vagabundusz, vagy a három jómadár (Nestroy vígjátékának átdolg. Bp., 1943);
- Szépek szépe (Bp., 1955);
- Menazséria (válogatott egyfelvonásos színművek, Bp., 1962).
Forrás:
Kép:
