Erősen kétséges, hogy ő van-e a képen!
Főként a liberális polgárság számított olvasóközönségének, hisz erősen bírálta a fennálló rendszer antiszemita intézkedéseit. 1939-től újságírói pályafutása megrekedt, hisz a zsidótörvények megakadályozták, hogy publikáljon. 1942-ben azonban Nagyváradon sikerült kiadatnia cikkeinek gyűjteményét, 1943-ig pedig 3 novelláskötetét, 11 regényét és 5 színdarabját is sikerült megjelentetnie. Származása miatt 1942 nyarán munkaszolgálatra kötelezték először Vácott, majd Ukrajnában. Csodával határos módon túlélte azt ezt követő 2 évet, majd 1944-ben szabadult. Az ország német megszállása után feleségével együtt Nagyváradon találtak menedéket, majd sikerült nyugatra (Svájcba) menekülniük vonattal. Onnan 1945 júliusában tértek haza, Zsolt Béla ekkor már igen beteg volt. A frissen alakult, kérészéletű szélsőbaloldali Magyar Radikális Pártba lépve országgyűlési képviselő lett. A ’45-ös választásokon nem ért el sikereket, pártjával együtt csúnyán leszerepeltek. 1946-47-ben tovább növelte művei listáját, elkészült utolsó regénye, a „Kilenc koffer”, illetve utolsó színműve, a „Nemzeti Drogéria”. 1948-ban ismét megbetegedett, ezért Svájcba utazott, hogy gyógykezelésen vegyen részt. Hazatérte után egy darabig még aktívan részt vett a politikai színtéren, szélsőbaloldali nézetei párját is és őt is népszerűvé tették a Magyar kommunista Párton belül. 1949. február 6-án, az országgyűlési választások után pár nappal hunyt el Budapesten.
Zsolt Bélát a Nyugat második nemzedékének tagjaként tartjuk számon. Elmondása szerint Ady Endre, Babits Mihály, Tóth Árpád és Baudelaire voltak rá a legnagyobb hatással. A fasiszta elembertelenedés, az erkölcsi züllés és a népelnyomás ellen művészetével felszólaló költők és írók közül is az egyik legkiemelkedőbb alaknak számít a mai napig.
Felhasznált irodalom:
Magyar Életrajzi Lexikon
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka (MEK)
wikipedia
Kép forrása: MEK
