Címkék

Kabin-204.

Klebelsberg Kuno (1875-1932) vallás- és közoktatási miniszter


A két világháború közötti időszak legnevesebb kultúr- és tudománypolitikusa. Édesapja tiroli hivatalnok volt, édesanyja dunántúli középnemesek leszármazottja. Jogot tanult Budapesten, Berlinben és Münchenben. A Sorbonne-on államtudományokat hallgatott. Rögtön azt követően, hogy végzett az egyetemen, máris felfigyelt rá a szintén arisztokratákból álló államigazgatási rendszer és 1898-ban Bánffy Dezső miniszterelnök meghívására a miniszterelnökség harmadik ügyosztályának vezetője lett. Munkája során különböző külügyi és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozott, később pedig, 1910 és 1913 között bíróként, egyetemi tanárként tevékenykedett. Aztán az 1913-ban másodszor is hatalomra kerülő Tisza István gróf a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban államtitkári állást ajánlott fel számára. Közben a miniszterelnökségnek is dolgozott, mégpedig a Magyar Királyság határain túl élő magyar lakosok oktatásának megszervezőjeként. Később, 41 évesen, 1916-ban a rendszerhű és konzervatív Nemzeti Munkapárt tagjaként országgyűlési mandátumhoz jutva a Károlyi Mihály vezette ellenzék egyik fő bírálója lett. 


1919 februárjában Bethlen Istvánnal megalakította a Nemzeti Egyesülés pártját. Végigjárta az állami hivatalok különböző fokozatait. A Tanácsköztársaság 133 napja alatt barátja, Almásy Dénes kétegyházi birtokán bujkált az őt kereső kommunisták elől. Amikor azonban az ország újra jobbra tolódott és leverték a baloldali forradalmakat, visszatért a közéletbe. Az 1920 januárjában tartott választásokon a Friedrich István-féle Keresztény Nemzeti Párt (KNP) tagjaként nyert mandátumot, méghozzá Sopronban. Később, 1922-ben átlépett a Bethlen István által létrehozott Egységes Pártba. Kiemelkedően jó kapcsolatokat épített ki az 1921 április 14-én miniszterelnökké váló Bethlennel, így 1921 decemberében fél évre az ország belügyminiszter lehetett. 

Kilenc éven át, 1922 és 1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett. Népiskolai programja keretében 5000, főként tanyai iskolát létesített, megreformálta a középiskolai oktatást, bevezette a reálgimnáziumot. A tanárképzés reformja is az ő nevéhez fűződik. Nagyszabású egyetemi építkezésekkel Szegeden, Debrecenben és Pécsett teremtette meg a felsőoktatás korszerű műhelyeit. Létrehozta a Collegium Hungaricumokat és az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét. Megsokszorozta a hazai kutatói állások számát, kidolgozta a tudománypolitikai koncepciót és megvalósította a kultúrdiplomáciát. Az Akadémia támogatását és politikától való függetlenségét törvénnyel biztosította.



Miután gróf Bethlen István miniszterelnök lemondott, a szokásoknak megfelelően Klebelsberg Kunónak is be kellett nyújtania lemondását, de miniszteri posztjáról való lemondása után is fáradhatatlanul dolgozott az Alföldi Bizottság elnökeként. 1932-ben, paratífuszfertőzésben halt meg. A Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, majd Szegedre kísérték, s a Fogadalmi templom altemplomában helyezték örök nyugalomra. Már 1935. április 11-én újfent megemlékeztek róla és Glattfelder Gyula megyés püspök újra megszentelte nyugvó helyét. Halála után alig hét évvel, 1939-ben emlékművet emeltek a tiszteletére az akkori Eskü (mai Március 15-e) téren, Budapesten.


Képek


Címkék: , ,