Karinthy Frigyes és Böhm Aranka fia, vele kapcsolatos apjának ez a mondása: "A maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket.", mivel féltestvére, Karinthy Gábor költő apja előző házasságából született. Gyermek- és ifjúkorának egyik legjelentősebb befolyással bírt, hogy a Nyugat legnagyobb alakjainak közelében nőtt fel, mindennapos vendég volt náluk Kosztolányi Dezsőtől Somlyó Zoltánon át Móricz Zsigmondig szinte mindenki. Ahogy később naplójában írta: “Gyermekkorom afféle cifra bohémvircsaftban telt, de ebéd, vacsora, ruha, nyaralás, bicikli mindig volt.” A másik meghatározó élmény a sport volt számára, kamaszkorától a Fradiban vízilabdázott, 1960-tól 1970-ig az FTC szakosztályi elnöke volt.
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) magyar-angol-olasz szakon szerzett diplomát 1945-ben, majd nyelvészetből doktorált, disszertációját Olasz jövevényszavaink címmel írta. Közben a II. világháború idején családfenntartóvá kellett válnia, kis zsinegüzletet működtetett, amelynek jövedelme elegendő volt a létfenntartáshoz. Katonának nem vonult be, hamis papírokkal bujkált az ostromlott fővárosban. Újságíróként, dramaturgként dolgozott.
Hazatérése után 1950-ig a Nemzeti Színház dramaturgja volt, majd 1951-53-ban a Szabad Nép és a Magyar Nemzet újságírójaként dolgozott. 1953-tól visszatért a színházi világba, 1956-ig a Madách Színházban, majd 1965 és 1975 között Miskolcon, Szegeden és Debrecenben volt dramaturg. 1957 és 1960 között saját műve nem jelent meg, görög, olasz, német, angol és francia darabokat fordított, a Magyar Nemzetnek írt cikkeket, riportokat.
1968-69-ben az Egyesült Államokban, New Yorkban és Los Angelesben tartott egyetemi előadásokat, 1972 és 1976 között több külföldi írószövetség meghívásának tett eleget, s hosszabb-rövidebb időt töltött Amerikában, a Szovjetunióban, Ausztráliában és Kubában. A nyolcvanas években egyre többet utazott Olaszországba is, itthon pedig ideje nagy részét Leányfalun töltötte, ott alkotott. Életének utolsó évtizedét beárnyékolta betegsége, erősen depressziós volt, emellett nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott és dohányzott is. 1992. február 29-én halt meg Budapesten.
Fontos kortörténeti dokumentum 1967 és 1991 között írott naplója, amelyet 1994-ben három kötetben jelentettek meg. Itt olvasható bejegyzései szerint élete utolsó éveiben egyre megkeseredettebbé vált, idegenkedve szemlélte az irodalmi és közéletet, a modern irodalmi törekvéseket nem értette, az újabb írónemzedékből egyedül Spiró Györgyöt tartotta jelentős írónak. Alakjáról, egyéniségéről fia, Karinthy Márton nagy sikert aratott regénye, az Ördöggörcs. Utazás Karinthyába nyújt teljesebb képet.
Baumgarten-jutalom (1949); József Attila-díj (1950, 1954, 1974); Kossuth-díj (1955); Szocialista Magyarországért (1981); Karinthy-gyűrű (1987); A Magyar Köztársaság Zászlórendje (1991)
További munkásságának adatlapjai itt érhetőek el
Képek róla:
- szeretlekmagyarorszag.hu
- szinhaz.org
- szinhaz.org
- www.funambulista.net
- kep.cdn.indexvas.hu
Források:
- wikipedia
- mult-kor.hu
- cultura.hu
