1905 szeptember 4.-én született Budapesten. Már kiskorában érdeklődni kezdett a rajz és a festészet iránt.Tehetségét már korán megcsillogtatta: 14 évesen rajzpályázatot nyert. A rajz és a festészet iránti érdeklődésének köszönhető, hogy középiskolai tanulmányai befejeztével az Iparművészeti Főiskolára jelentkezett azzal a megfontolt szándékkal, hogy festő lesz. Érdeklődése azonban nemsokára a színészet felé fordult, igy nemsokára már sziniiskolába járt, mely befejeztével 1923-ban meg is kezdte színészi pályáját Székesfehérváron. Középiskolai tanulmányai után az Iparművészeti Főiskolára járt, festőnek készült, gyermekkora óta jól rajzolt.
Színészi pályáját 1923-ban kezdte Székesfehérváron. Itt egy évig szerződött le egy vidéki társulathoz. Nagy ambíciói voltak, de csak a kórusban szerepelhetett.
1924-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja lett. Ebben az évben figyelt fel rá a német UFA Filmgyár magyarországi képviselője. A filmgyár 1927-ben Magyarországon is keresett szereplőket a “Csárdáskirálynő” némafilm változatához. Ráday Imre így kapta meg Boni gróf szerepét, és Liane Haiddel játszhatta első filmszerepét. A film nagy siker volt, ezért még három évre leszerződtették Rádayt. Ezalatt hét hosszú játékidejű némafilmben játszott főszerepet, többek között ifj. Johann Strausst is eljátszhatta.
1929-ben hazatért, és a Belvárosi Színházhoz szerződött. Az itt eltöltött idő alatt lett ismert és elismert művész. A Színházi Élet című lap kritikája szerint: "Ráday Imre egy újabb lépéssel közeledett ahhoz a jelzőhöz, amelyet fiatal színészekről csak nagyon ritkán szoktak elmondani. Már majdnem tökéletes. Nagyon nagy sikere lesz benne..." Közben a Vígszínházban is fellépett vendégként. A harmincas évek elején a Magyar Színház tagja, de a Belvárosi Színházban valamint az Andrássy úti Színházban is játszik.
1932-ben először szerepel magyar hangosfilmben, a Gaál Béla rendezte “Csókolj meg, édes”-ben. A film több kisebb egységből áll, Ráday a “Galambdúc” című epizódban egy zeneakadémiai növendéket játszik főszerepben. 1929 óta ez az első filmszerepe, ami egyben éneke szerep is. Ezután az 1934-es Monte Carlóban és Budapesten játszódó “Márciusi mese” című filmben kap szerepet.
Berlinben eltöltött ideje alatt ismerkedett meg a szintén színésznő Erdélyi Micivel, akinek Nóti Károly mutatta be, és aki később a felesége lett. 1930-tól 1937-ig tart a házasságuk. Ez idő alatt többször is szerepelnek együtt, pédául az 1937-es “Szerelemből nősültem” című filmben, de ennek a premiere idején már nem voltak együtt.
1937-ben rendezett először színházi darabot: "Mindig nagyon érdekesnek és hálásnak tartottam a színházi rendező feladatát, elárulhatom, hogy tapasztalataim szerint majdnem olyan része van a darab világrahozatalában, mint a szerzőnek. Most, amikor a Royal Színház direkciója felkért, hogy tanácsadással támogassam a "Gyertyafénynél" rendezőjét, örömmel vállaltam. Akkor még nem is sejtettem, hogy a rendező, akinek "tanácsot" kell adnom szintén én leszek. Első nap az olvasópróbán azután rádöbbentem, hogy a színház személyzete, minden látható ok nélkül, kinevezett "főrendezőnek" és állandóan így is akar szólítani. A darab nagyon édes, a szereplők mind kitűnőek. Bársony Rózsi, Sulyok Mária, Lengyel Gizi, Kertész Dezső, Pártos Gusztáv, Egry István és végül Ráday Imre rendezésével nem lesz sok dolgom, de a súgónőt, a világosítókat, ügyelőket és díszletezőket leszoktatni a "főrendező" megszólításról bizony nehéz munka volt." (A főrendező - írta Ráday Imre, Színházi Élet, 1937. 40. sz.)
1935 és 1939 között a Vígszínházban rengeteg darabban játszott, nagyon rövid idő alatt főszerepeket. Ő volt a közönség kedvence, rendkívül népszerű volt, a közkedveltségét csak fokozták filmszerepei.
A “Lovagias ügy” című filmje bemutatója után a szélsőjobboldal tüntetéseket szervez. Felbérelt áldiákok és valódi diákok tüntetnek Pécsen a zsidó filmek ellen. Kémeri-Nagy Imre a Német Birodalmi Kincstárból kapott pénzt, hogy keltsen zsidóellenes hangulatot az országban, a felbérelt “diákok” még a filmet sem látták. Később Debrecenben, Szegeden, Baján és Budapesten voltak efféle tüntetések. Ekkoriban jött létre a Színészkamara, minden színésznek regisztrálni kellett tagként, látszólag szakmai okokból. Mivel életbe lépnek a zsidótörvények, a jelentkezés részeként igazolni kell két generációra visszamenőleg az illető színész vallását. Rádayt 1939 májusában éri el a rendelet: nem játszat többé magyar nagyszínpadon, bár ő evangélikus vallású volt, csak a felmenői között voltak zsidók. A Vígszínházból az újonnan hozott törvények értelmében elküldik, és Ráday az országot is elhagyja. Búcsúzóként irodalmi estet rendez a Zeneakadémián, amelyre külön engedélyt kapott. Nincs egyedül: ebben az időben tömegesen vándoroltak ki a színházi emberek Magyarországról. Ismertsége révén Ráday Hollandiába megy, ahol német nyelven játszik főszerepeket. Két év múlva, 1941-ben jön haza, akkoriban érte el Hollandiát is a háború.
Hazatérése után ismerkedik meg Ferda Manyival, akivel 1941-ben meg is házasodott. 1942-ben született meg első, majd 1944-ben második gyerekük. Ferda Erzsébet Magdolna nem volt ismeretlen művészkörökben: a Váci utcán volt divatszalonja, sok színésznőt öltöztetett, ráadásul házassága ideje alatt festeni kezdett, a képeit pedig Ráday Erzsébet néven állíttatta ki.
Mivel hagyományos magyar színpadon nem játszhatott, a törvény alapján “zsidónak minősülő” színészek önerőből fenntartott színházban játszott. 1940-től 1944-ig folyamatosan tartanak itt előadásokat. Néha fellép a Gobbi Hilda rendezte zeneakadémiai esteken is.
1945-ben, a front elvonulásakor Ráday a budapesti Abony utcai iskolában tartózkodott, a rossz higiéniás körülmények miatt bélfertőzése volt. Tom Felleghy költöztette át innen saját lakhelyére, ahol megerősödött. Ezután újra színpadra tudott állni és erre minden alkalmat ki is használt. A háború után Medgyaszay Vilma Jókai téri színházában, a Magyar Színházban, a Nemzeti Színházban, a Vidám Színházban, a Pesti Színházban, valamint vidéki színházakban lép fel.
A Madách Színházban három évig játszott, de nem kapott jelentősebb szerepeket. 1953-ban a Néphadsereg Színháza (ma: Vígszínház) meghívta, és itt 1956-ig maradt. Ebben az időben Komlós Jucival az Irodalmi Színpadon estélyeket tartanak. 1956 nyarán az alakuló József Attila Színház tagja lesz, és az is marad nyugdíjazásáig. Itt nem csak játszik, de rendezhet is. Ebben a színházban ismét bizonyítja, hogy bármilyen darabban remekelni tud, bármilyen szerepet szerethetővé tud tenni a saját művészi tudásával, újra felfedezik a tehetségét. Rendezői munkájával is kitűnik, egy rossz darabból is élvezhető előadást tud csinálni (Kállai István: Ugorj ki az ablakon, 1960). Fontos rendezései volt Gorkij “Kispolgárok”-ja és Oscar Wilde “Bunbury” című darabja.
1961-ben elvette Pápay Erzsit, akivel haláláig együtt maradt. Vele “Vers - Muzsika - Próza” címmel tartott előadásokat.
1967-ben szép beszédéért Kazinczy-díjat kap. 1971-ben nyugállományba vonul, s ezután ritkán szerepel csak kisebb szerepekben. A Magyar Televízió kamerái előtt láthatják újra a nézők, számos televíziós játékban szerepel, valamnit műsorvezetője a nyugdíjasoknak szóló “Életet az éveknek" című sorozatnak. Utolsó fellépése a Thalia Színházban volt, Zsolt Béla “Erzsébetváros” című darabjának főszerepével búcsúzott a színpadtól. 1983-ban hunyt el.
- wikipedia
- szineszkonyvtar.hu
