A fürdőing nagyon sokáig
hódított, nagy változás a 19. század végén, a 20. század elején következett be.
Egyre többen sportoltak, úsztak, és a fürdőing jelentősen megnehezítette az
ebben való mozgást. Ekkor születtek meg az első olyan fürdőruhák, amelyek egyre
inkább a mai ruhadarabokra hasonlítottak. A nők nem csak anyák, hanem önálló
igényekkel rendelkező személyek, ennek a szemléletváltásnak köszönhető az új
ruhadarabok létrejötte. Magyarországon az 1920-as években is még a hálóruhákhoz
hasonló fürdőruhákat hordtak a nők, de egyre többször fordult elő, hogy kéz és
láb részek maradtak fedetlenül. Az illemre adók még mindig harisnyában
napoztak, viszont a kísérlezető hölgyek a férfiakhoz hasonlóan fürdőtrikót
viseltek, amivel nagy botrányt keltettek. Előfordult olyan is, hogy valakit a
csendőr zavart haza, hiszen sértette a közerkölcsöt.
Az 1930-as években a
lengébb fürdőruhák egyáltalán nem keltettek botrányt, már a folyóiratokban is
megjelenhettek a nők fürdőruhában. Megrendezésre került az első Strand szépe
elnevezésű verseny is, ahol azok a nők érvényesültek, akik minél többet
mutattak magukból.
Az 1940-es években a
reklámvilág is egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a fürdőruha divatra, egyre
több sztár szerepelt a magazinok borítóján fürdőruhában. A II. világháború után
igazi áttörés következett be a bikini elterjedésével és világméretű
terjeszkedésével. A francia Louis Réard
autómérnök a II. világháború alatt vette át a családi csipkeverő üzemet, és
unalmában ötölte ki a kétrészes fürdőruhát, melynek bemutatását egyetlen
korabeli manöken sem vállalta. Végül 1946. július 5-én az azóta elsüllyedt,
híres párizsi Deligny uszodahajón került sor a pikáns ruhadarab bemutatására. A
fürdőruha az 1947-ben atomkísérletnek áldozatul esett Bikini-szigetekről kapta
a nevét.
A kétrészes fürdőruhát Brigitte Bardot tette
elfogadott, aki 1957-ben szerepelt az “És Isten megteremtené a nőt” c. filmben,
ahol a világsztárok közül ő viselte elsőként a ruhadarabot. Az 50-es években a
mellet hangsúlyozó kosaras melltartók hódítottak.
Az 1960-as években a
hippiknek köszönhetően újabb változás következett a divatban. Az új ruhadarabok
a csípőbugyik és a háromszög alakú melltartók lettek, s ezek már műszálas
anyagokból készültek, vagy vékony szálból horgolták, kötötték. 1964-ben Rudi Gernreich
bemutatta a monokint, ami kissé eltér a mai értelmezésétől. Az általa tervezett
modellhez két pánt is tartozott, aminek a funkciója a nadrágrész tartása volt.
A fejlődés a 70-es
években sem állt le, a bikinik egyre apróbbak lettek, az alsó comboknál egyre
felvágottabbak, a melltartók keveset takartak. 1974-ben Rudi Gernreich a
monokini atyja új ötlettel állt elő a tangadresszel, amelyet nők és férfiak
egyaránt viselhettek. A fürdőruhák formáját ebben az időszakban a
fehérneműdivat határozta meg. A strandruhák anyaga is forradalmi változáson
esett át, megjelent a lycra. Az ezredfordulón pedig már olyan anyagokat
állítottak elő, melyek a napfény 50 százalékát is képes átereszteni, így a
fürdőruha alatt is barnulhatunk.
A fürdőruha évről évre
változik, amelyet nem csak a divat, hanem a környezet változása is erősen
befolyásol. A tanga ma már nem divat, sőt kifejezetten kellemetlen, ha valaki
ilyet visel a strandon. Az egyrészes fürdőruhák újra kezdenek visszajönni a
köztudatba, a tervezők visszanyúlnak a régi ötletekhez. Az elmúlt években a
különleges díszítések és feltűnő minták hódítanak igazán.
Források:
