Farkas Imre 1879. május 1-én született Debrecenben. Középiskolai tanulmányai után Debrecenben, majd Budapesten hallgatott jogot. Doktori címének megszerzése után fogalmazóként helyezkedett el a Honvédelmi Minisztériumban, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Művészi vénájára korán fény derült, már egészen fiatalon szerelmes dalokat komponált, melyekkel óriási sikereket ért el. A komponálások mellett a Színházi Élet és a Színházi Magazin nevű hetilapoknál „postarovatokat” szerkesztett. A Színházi Élet „Lelki klinika” elnevezésű rovata neki köszönhette átütő sikerét, mondhatni tehetsége növelte az eladott példányok számát. Első színházi művét „Jön az idvezítő” címmel a kolozsvári Nemzeti Színház 1905-ben mutatta be. Operettjeit és daljátékait első körben a Népszínház, majd később Király Színház, Fővárosi Operettszínház és a Budai Színkör színpadán láthatták az érdeklődők. Legismertebb művei az „Iglói diákok” és a „A nótás kapitány” voltak, ezek szerepeltek legsűrűbben a teátrumok repertoárjában. Az „Iglói diákok”-at később regényformába is átdolgozta, majd R. Cassim álnéven ki is adta „Vihar a Szentföldön” című, szintén sikeres írásával. További népszerű operettjei: „Pünkösdi rózsa”, „Rózsika lelkem”, „Túl a nagy Krivánon”, Királyné rózsája” és a „Májusi muzsika”. Méltán híres énekes játéka 1948-ban komponálta Petőfi Sándor verseire. Verseskönyvei: „Singer és Wolfner”, „Hóvirágok”, „Volt egy leány”, „Csipkefátyol”, „Tűnő évek”, „Nótás könyv”, „Melódia”, „Virágzó fák”, „Városliget”, „Háziállataink”.
Legendás barátságot ápolt Ady Endrével, aki tehetségéről és munkásságáról a következőképpen vélekedett: „Van nekem egy kedves, jó barátom. A barátságon kívül egy közös malőr is összefűz bennünket: mind a ketten poéták vagyunk. Ő könnyebben hordja ezt a terhet mégis, mint én. Csengő-bongó, olykor pikáns, de mindig kedves, szellemes verseivel az asszonyok s lányok poétája.” Mély barátságukat az alábbi Farkas idézet is bizonyítja: „Emlékszem az estre. […] te kérdeztél, én feleltem bátran, tudva, hogy régi barátommal állok szemben, akihez mindig őszintén vonzódtam, aki szintén szimpátiát mutatott irántam. Hogy eme privát beszélgetés alatt miket mondottam, csak félig emlékszem, de hogy abban dicsekvés nem foglaltatott, azt annyival is inkább merem mondani, mert a dicsekvés soha életemben nem volt a kenyerem.”
szozat.org/.../11239-farkas-imre-kolto-operettiro-zeneszerzo
arcanum.hu/../Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon
wikipedia
