Édesapja álmát megvalósítva a budapesti egyetemen jogot végzett. Pályafutását újságíróként kezdte, 1901-ben verses kötete jelenik meg "Két ösvény" címmel. Verseit többek között a "Hét" és a "Nyugat" c. folyóirat is közli. Huszonhat éves korában felelős szerkesztői állásajánlatot kap a Pesti Napló című folyóiratnál, de az ezzel járó terhet nem vállalva inkább elutazik külföldre és otthagyja az újságot.
Sokat tanul, autodidakta módon fejleszti magát, színházelméleti, színháztörténeti kérdésekkel foglalkozik. Később elhagyja Magyarországot Berlinbe utazik, hogy tovább képezze magát, majd Hamburgban él, és Lipcsében vállal állást. Londonba is ellátogatott, hogy tanulmányozza az ottani színházi életet.
1910-ben rövid időre hazatér. Találkozik Osvát Ernővel, aki bevonja az induló "Magyar Géniusz" című folyóirat szerkesztésébe, ráadásul a "Nyugat" is kinyitja kapuit a számára. Hazatértekor csalódottan veszi tudomásul, hogy tudására nem tartanak igényt a színházak, így újságírással foglalkozik, színikritikákat ír. Idővel az "Egyetértés", a Budapesti Hírlap, a Hét, a Nyugat, a Művészet hasábjain jelennek meg harcias, ám de találó kritikái.
1910-ben megalapítja a "Színjáték" című magas szakmai nívót képviselő folyóiratot. A lap tartalmában minden kortársánál jobb, de kereskedelmi szempontból veszteséges, így csak másfél esztendőn át létezik. Ezután Berlinbe megy, ahol felkeresi Max Reinhardtot a Deutsches Theaternél, ahol fizetés nélküli állást vállal, s idővel Max Reinhardt asszisztensévé válik. A tanulás kemény esztendői ezek, de a legjobb iskolát végzi.
Új Színpad
Révész Béla íróval megalapítja a csupán két hónapot megélt Új Színpadot. A Magyar Építő Munkások Országos Szövetségének székháza dísztermét színházzá alakítják, ahol a gyors átadás után 1912. március 14-én este tartják az első előadás. Első darabjuk Vámos Árpád "Az efezusi özvegy", második Krúdy Gyula "Tátrai kaland" c. színműve. Az érdeklődés azonban mérsékelt. Nyár végén Kövessy Albert vette át a társulat irányítását.
Újabb színházak
1915-től az Andrássy úti Modern Színpad igazgatója, ahol Kabarét vezetett. Egy év alatt felvirágoztatja a színházat, ezért a bérlő-tulajdonos egy újabb színházat nyit, melynek - "jutalomként" - szintén ő lett a vezetője 1916-tól. A helyiség később Belvárosi Színház néven válik ismertté, napjainkban Katona József Színházként funkcionál. A háború végén nehézségek jellemzik a magyar színházi életet. 1921-1926 között egy új, a Renaissance Színház alapítóigazgatója lett. 1925-ben ismét a Belvárosi Színháznál dolgozik. 1926-1930 között Berlinben él, ahol megalapítotja a Theater in Palmenhaus nevű színházat, mely sajnos csődbe ment. Ezután újra hazatér és 1932-ben ismét elfoglalta a Belvárosi Színház igazgatói székét. 1938-tól és a háború alatt származása miatt félreállították. 1942- és 1943-ban írta két ezzel kapcsolatos könyvét: "Játék a függöny mögött", és "A színház műhelytitkai" címmel.
Az utolsó újrakezdés, USA
1945-ben tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. 1945-1948 között újra a Belvárosi Színház vezetője, majd 1948-ban kinevezik a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárává, itt színháztudományi előadásokat tart. Belvárosi Színházbeli sikerei között a legkiemelkedőbb Gáspár Margit: Új Isten Thébában című darabja, utolsó nagy színész-fölfedezettje Kállai Ferenc.
Érzékelve a politikai változásokat, váratlanul eladja színházát, 1948-nyarán az USA-ban élő fiához költözik, New Yorkba. Előadásokat rendez az emigráns magyar kolóniáknak. 1967-ben Buffaloban, akkori lakóhelyén kiadja "Alkonyat" című verseskötetét.
Élete alkonyán visszavonultan élt családjával és szeretteivel, 92 évesen hunyt el Buffaloban. Végakaratának megfelelően Budapesten, Farkasréten temették el 1975-ben.
